virágzás, mediawave, stb...

 Nagyon röpke időre, de idén is sikerült egy picit elcsípnünk a Mediawave fesztivál programjaiból. Láttunk néhány rövidfilmet, melyek közül A falun c. magyar alkotás tettszett leginkább, nem részrehajlás miatt, ez ízlés kérdése, nagyon jó hangulatú filmecske volt, Wonház Annamária rendezte.

 Szombathelyről egyenesen irány Őriszentpéter! Idén is eljutottunk a Virágzás Napjaira, és bár gyerekek kíséretében jóval kevesebb programot tudok megnézni, mint amennyire nélkülük mennék, ennek is megvan a maga varázsa.


Ezen a képen a Commedia dell’Arte stílusban játszó Utca-Szak (Utcaszínházi Alkotóközösség) Folytassátok c.interaktív produkcióját lehet látni.
Nem hagytak bennünket pihenni: Elindítottak három történetet, mi nézők kiválasztottuk a nekünk legszimpatikusabbat, és azt közösen befejeztük. Végül felpróbálgattuk az összes maszkot. :)

 Még egy kis Commedia Dell' Arte? Pulcinella. Matija Solce szlovén bábművész egyrészt egy nyelvzseni, úgy ragadnak rá az idegen szavak, hogy csak bámulsz, ráadásul előadása megnyitja az ember csapjait rendesen...

A Madaras család minden évben ott volt eddig a Virágzás napjain. A Madaras gyerekek a szemünk előtt nőttek kisgyerekekből művészekké, és ez a Virágzás napjait rendszeresen látogató közönség számára olyan szívet melengető érzés, hogy csuda! Az ő előadásukat soha ki nem hagynám!
Idén Madaras János játszott nekünk csellón, Kovács Kálmán kísérte zongorán.

 A Kolibri Színház több darabbal érkezett Őriszentpéterre, nekem a Klamm háborúját sikerült "megnyernem" -nálunk ugyanis minden előadás egy verseny: ki megy, ki marad otthon a kicsikkel-, biztos, hogy nem véletlenül. Ajánlom mindenkinek, pedagógusoknak kötelezővé tenném!
Klamm tanár úr szerepében: Scherer Péter

Író: Kai Hensel
Dramaturg: Kovács Kristóf
Rendező: Novák János

 

Végül pedig az Örségi Vásár.
Az évek óta szóra sem érdemes hétvége giccsel és román cigányhaddal.
Idén eljött Török Ádám, és a Mini-mini.
Nem állítom, hogy a jó öreg bohóc sokat tudott emelni a színvonalon, de volt legalább egy kellemes óránk.

Vigyáz ránk

Peti fényképezte a ház előtt, tollasozás közben.

 

Majd' megőrültünk már, hogy mikor bújnak ki. Biztosak voltunk benne, hogy vasárnapig meglesznek, és örültünk is, mert amikor Attila délutános, csak néhány órát van üresen a ház.

A kis piszok megvárta a délelőttös hetet...

Még nedvesek voltak háromkor, amikor A. meglátta őket. 

(Sokak szerit nem véletlen. Egész hétvégén a seggét bámultuk, szemérmességében nem tudott megelleni :)...)

dúla születik...

Nos, a hétvégén léptem egyet arrafelé, amerre mindig is tartani szerettem volna.
Elvégeztem egy dúlaképzést.
Rendkívül jól éreztem magam, nagyon érdekes volt minden, néztünk filmeket, a tréner (Réka) nagyon fantasztikus, egyrészt olyan látványos, hogy eleve eszedbe sem jut másfelé nézni, és nagyon érdekelt minden, amiről beszélt. Tanultunk egy-két technikát is, masszázsok, illóolajak, köpölyözés, egy egyszerű szőttes kendő sokrétű használhatósága a vajúdás ideje alatt, majd a kisbaba életében.
Nagyon átfogó volt, nem hiszem, hogy többet bele lehetett volna tenni egy hétvégébe anélkül, hogy a minőség ne sérülne.
A gyermekeimet egész hétvégén nem láttam, ráadásul D. beteg is volt, mégis jó volt minden. (Nekik nem hiányoztam.) Nem is nagyon tudom elképzelni, hogy a nyugodt csendes estéim nélkül hogy tudtam volna regenerálódni.
Egy dologtól félek:
Mi van, ha függő leszek- mint nem egy érdeklődő-, és minden későbbi tanfolyamra befizetek... Szépen lassan éhen halunk... :)

Az oklevél mellé kaptunk egy-egy szép angyalt formázó medált, ezen a képen éppen ez kerül a nyakamba.
Azóta készítettem már egy új blogot is, egyelőre üres, de nagyon bízom abban, hogy nagyon hamar megtelik tartalommal...

December és január képekben

Elérkezett végre a várva-várt Advent. Lehetett mézeskalácsot sütni,

 Énekelni esténként a koszorú mellett, gyertyát mártani, narancsot bökdösni szegfűszeggel, és még sorolhatnám.

 Aztán a karácsony is eljött nagy nehezen, a mézeskalácsok a gyertyákkal együtt felkerültek a fára.

 Nagyanyónál unokatestvérekkel együtt ünnepeltünk, mindenki ott volt.

 Voltak, akiknek csak az evésen  járt az eszük...

elle

 Kellett is a kalória a hideg miatt.

 Voltak kevésbé idilli pillanatok...

 És igazán emlékezetesek is.

Ez meg itt a mai reggeli, Zsófival együtt műveltük, limara pékségéből vett recepttel, isteni volt, én meg nem bírom ki, hogy ne nagyképűzzek vele. :)

hó

 

Hirtelen köszöntött be hozzánk a tél...

 

A kecskék vérig vannak sértve.

 

Ő már azért egy öregebb, dörzsölt róka, nem lepődik meg semmin.

 

A gyerekek viszont élvezik, még Dórit is rá lehetett venni, hogy kidugja az orrát. Csak az a baj, hogy tavaly eltört a szánkónk, és elfelejtettünk utánpótlásról gondoskodni.